A végleteknek vége

2016.05.09. 10:54

Ebben a rendezetten kesze-kusza eszmefuttatásban azon meditálnék egy kicsit, hogy a hétköznapi ember, aki csak a saját örömére, és egészségének ápolásáért sportol, az miért is ne éljen szigorú, „korlátozó” életvitelt.

nyito.jpg

Mivel ez egy szinkronblog bejegyzés, olvasd el kérlek a többiek gondolatmenetét is a témáról: Endorfin magazinJay's workout, Confidence & Power. 

Egyből a közepébe is vágnék, felelj egy kérdésemre:

Mi a célod a sportoddal, edzéseiddel, táplálkozási szokásaiddal?

Amennyiben komolyabb verseny céljaid vannak, akkor ez a bejegyzés nem neked fog szólni. Ellenben, ha a válaszod:

  • szeretnék jól kinézni meztelenül,
  • szeretném egészségemet megőrizni,
  • szeretném jól érezni magam a bőrömben,
  • szeretnék minél tovább aktív lenni, hogy még unokáimmal is tudjak játszani,

vagy valami ezekhez hasonló, akkor kérlek, maradj velem egy kicsit még.

Gondolom te is láttál/látsz elég „motivációs” képet különböző weboldalakon, közösségi portálokon. Feltételezem ismerős az idézet, hogy:

 Amíg te szórakozol, addig valaki keményen dolgozik az álmaiért.

Naponta legalább húsz alkalommal szembejön veled egy ehhez hasonló Paulo Gyúrmalhó idézet, és minden egyes alkalommal újra szétmotiválódsz. Beindul a "mindent, vagy semmit" motor, mostantól "egy gép vagy", egy csúcsra járatott kétlábon járó erőmű. Bizony ma sem hagyod ki az edzést, ma is darabokra fogod szedni magad a teremben/parkban, grammra pontosan kiméred a csirke-rizs-brokkolidat, és mindenre tökéletesen oda fogsz figyelni, és semmi sem boríthat ki téged ebből az amúgy törékeny és instabil egyensúlyból. És mindenzt miért? Hogy majd egyszer később, valamikor a jövőben talán jól érezd magad…

Kérlek idézd fel a válaszod az első kérdésemre. Nem az volt a célod a testmozgással, a tudatos étkezéssel, hogy élvezni tudd az életed most, és később is? Hogy legyen energiád megélni az életed, ne csupán csak túléld?

Mikor lett a célodat segítő eszközökből maga a cél, és a célodból csak egy mellékes valami? Az edzés sokunk számára terápia egy kemény nap után. Lemegyünk a terembe/parkba, tüdőnket megtölti a helynek az egyedi illata, és várnak minket edzőtársaink, edzőink. Belekezdünk a rituálénkba, ahol gyengeségünket áldozzuk az Erő és Magabiztosság oltárán. Mire végzünk remélhetőleg teljesebb és életrevalóbb emberként indulunk haza.

Ellenben vannak olyanok, akik számára az edzés "életpótlék", menekülés a problémák elől, amiket meg kéne oldani. Habár a szigorú edzés és étkezés rendszert visz a kaotikus életbe, ha menedékként használjuk ezeket, mintsem fegyverként, akkor személyes fejlődésünket, spirituális növekedésünket odázzuk el a végtelenségig.

Észrevetted esetleg, hogy az edzéseid, étkezéseid köré szerveződik az életed, és nem fordítva, hogy azok támogassák a kiegyensúlyozott, élményekkel teli életed? Ugye tudod, hogy milyen árat fizetsz, ha a prioritásaid ilyen irányban változnak? Rengeted élményről, lehetőségről mondasz le, és olyan korlátok közé szorítod magad, amilyenekkel egy elit atlétának a versenyfelkészülései alatt kell szembenéznie? Valami itt nincs rendben…

Készülőben van a BUTAIZOM.

Amennyiben ezt a végletes, korlátozó életmódot választod, akkor készülj fel, hogy a szociális életed jelentősen megsínyli:

  • baráti összejövetelekből való kimaradás,
  • összejöveteleken az étkezési szokásaid mereven tartása miatti feszültség,
  • barátoktól-családtól való elhidegülés,
  • önsajnálat,
  • sötöbö.

Tulajdonképpen az eredeti céljaidtól szépen lassan eltávolodsz.

A helyzeten nem könnyít az, hogy a végletek sokszor nagyon egyszerűen követhetők, ezáltal energiát spórolnak nekünk. De biztosan elpazarolt energia lenne az egyensúly kutatása? A végletek készen kapott, merev utasításai helyett nem kísérletezhetünk ki valami rugalmasat, amivel egyensúlyban maradhatunk? Nem lakhatna jól az a kecske úgy, hogy a káposzta is megmaradjon? Persze nem azért, hogy abból a káposztaleves diétának hódolhassunk…

Félreértés ne essék, senkit nem akarok lebeszélni arról, hogy bármikor is úgy döntsön, hogy ki akarja magát próbálni egy versenyen a választott sportjában. Életre szóló élmény lesz, és sokat tanulhat az ember önmagáról a megmérettetés és a felkészülés által.

Csupán a „fitnesz” ne legyen öncélú. A fittségnek, erőnek az egészségünket kéne szolgálnia, hogy teljesebb, életrevalóbb emberek legyünk. Legyen miből önbizalmat és életerőt meríteni. Confidence and Power to us all, ahogy Zsolti cikkei mindig végződnek.

Az egészség nem választható el az erőtől.

- George Hackenschmidt

Egészségünkhöz viszont nem csak a testmozgás, és a tudatos étkezés járul hozzá, de embertársainkkal való kapcsolataink is, illetve ennek a háromnak a különböző összefonódásai.
Az étkezés több mint „üzemanyagpótlás”. Egyrészt elfogyasztunk valamit, ami onnantól a részünkké válik, testünk lesz az, amit lenyelünk és megemésztünk. Másrészt az étkezés több érzékünkre együttesen ható élmények együttese. Az étel tálalása, a színek, az illatok és az ízek mind-mind hozzátesznek az élményhez. Ugyanannak az ételnek az elfogyasztása már-már transzcendens élményt okozhat, vagy csak szimplán kitöltheti a gyomrunk térfogatát, attól függően, hogy milyen környezetet teremtünk hozzá. Harmadrészt az étel megosztása, az étkezés intimitásának megosztása közösség- és kapcsolatépítő erővel bír.
Hogy mit, mikor és mennyit kell ennünk azt ne egy véletlenszerűen az interneten talált sablon étrend mondja meg. Meg kell tanulni figyelni a testünk jelzéseire, és azoknak megfelelően cselekedni.

Mi emberek társas lények vagyunk.


Az edzés is más élmény egyedül, és egy összetartó közösséggel együtt. Az erő megoszlik és megtöbbszöröződik a közösségben, az ember könnyebben lép túl a korlátain, az edzés önmaga is több lesz, mint szimpla testedzés...

Mindig ugyanoda kötünk ki, hogy egészséges, erős és életrevaló individuumok legyünk, akik képesek részt venni egy olyan közösség kivirágoztatásában, ami előrébb viszi minden résztvevőjének életét. Tehát nem csak te érnéd el a céljaid, hanem a teljes közösség.

De te továbbra is célként használod az eszközt, és remeteként kimaradsz mindebből. Vajon mikor fogod a napkelte gyönyörű színkavalkádját szürkében látni?

További szép napot
Samu

A bejegyzés trackback címe:

http://mtsamu.blog.hu/api/trackback/id/tr158696862

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.