Az elmúlt egy-másfél hónapban érdekes, egyhetes periódusokat figyeltem meg az életemben. Minden hét elején kirobbanok az energiától, túlcsordult életkedvvel és szeretettel indulok a hétfőknek. Péntek felé közelegve annyi tapasztalatot szívok magamba - legyen az könyvből, videóból, emberi kapcsolatokból -, hogy hirtelen elkezdek telítődni, és kényelmetlenül érezni magamat. Egy kicsit ahhoz hasonlítható, amikor habzsoljuk az ebédet, és a második-harmadik repeta után érezzük, ahogy a gyomrunk kezd megtelni és kezded furán érezni magad a hirtelen sok ételtől. Aztán jön az emésztés, forog a gyomrodban, nem vagy teljesen magadnál, és fel sem eszmélsz igazán de kicsivel később minden rendben. Valahogy így fordul vissza minden vasárnap körül, mert addigra valahogy leülepednek a dolgok bennem, helyrerakom az új élettapasztalatokat.

Viszont, ami nagyon lehangol mostanában, hogy nem nagyon vannak körülöttem olyan emberek, akiket én tudnék hallgatni. Annyit beszélek és írok a tapasztalataimról, érzéseimről, lényegében kiöntöm magam teljes valómban bárkinek és azt veszem észre, hogy szívesen fogadnak az emberek. Viszont nagyon kevés ember van, akit személyesen is ismerek és én lennék így Velük.
Egyszerűen csak szeretném olyan emberekkel is megosztani az időmet, akik nem rabjaik a fejüknek és teljes szívükkel-lényükkel képesek jelen lenni a pillanatban és nem túlgondolni minden egyes apró hülyeséget. Még félek agresszívabban megnyilvánulni, de sokszor érzek késztetést arra, hogy egyszerűen az emberek arcába ordítsam azokat a hibáikat, amikkel saját magukat börtönözik be, és fosztják meg magukat a boldogságtól. Bezárkóznak a külvilág elől, de önmaguk elől is. Hol vannak akkor mégis? Nincsenek kómában, mert felkelnek reggel és elmennek tenni a dolgukat, de hol vannak mégis? Nem tudom...

Egyre nagyobb a feszültség bennem, hiszen péntek lesz, újabb ciklus tetőzik. Ha ez most kicsordul, akkor elvonulok egy biztonságos helyre és addig fogok ordítani, amíg össze nem rogy a térdem.
A videót nézzétek meg, mert nagyon tanulságos, és nekem pont erre lenne szükségem most, hogy ordítsak, nyáladdzak, üssem a mellkasom-talajt-falat, ugráljak, bármit, ami a testemben beragadt feszültségként és kikívánkozik...

Szép estét!
Samu