Mostanában a határidők szorításában élek, mind egyetemi és mind munkahelyi kötelességek miatt, mégis az elmúlt időben egyre nyugodtabbnak érzem magam, a határidők közeledésének ellenére is. Úgy érzem néhány dolgot most kezdek igazán megemészteni, és ez a fokozódó nyugodtság is csupán ennek a következménye.

Azon "filozofálgattam", hogy vajon mit is jelenthet ez a mondás,

"A probléma az, hogy azt hiszed van időd."

A két értelmezés, ami eszembe jut azok annyira hasonló jelentésűnek tűnhetnek leírva, hogy gondban is vagyok most. Kicsit eltúlzom akkor a legelső értelmezést, így könnyebb: Most vagy soha!
Azért nem tudom teljesen magaménak érezni ezt, mert erőltetett, erőszakosan akarja azt sulykolni, hogy "márpedig most kötelező valamit tenned".

A második értelmezésem meg úgy hangzik: Nincs idő.
Ezt megmagyaráznom meg még nehezebb, mert annyi fogalmunk és szavunk van, ami az idővel kapcsolatos, hogy nem is tudom ezek használata nélkül kifejezni, de megpróbálom egy példán keresztül szemléltetni.

Életünk csak és kizárólag a jelen pillanatban zajlik, minden jelen pillanat a múltban lesz örökkévaló, a jövőbeliek meg arra várnak, hogy a jelenbe léphessenek, hogy mi a múltba mentsük őket. Tulajdonképpen mi két nagy halmaz között állunk: egyik oldalunkon a múlt halmaza, másikon a jövőé, közöttük meg ott vagyunk mi, a jelenben. A jövő halmaza magába foglal mindent, ami meg fog történni és mindent, ami nem történt meg, de megtörténhetne. Mi a jelen pillanatban folyamatosan döntések előtt állunk, döntésünktől függ, hogy a jövő halmazból mit ragadunk ki, milyen lehetőségeket ragadunk meg jelenben, hogy azt végül a múltba mentsük, immáron visszafordíthatatlanul.
Ez a "döntés felelőssége" nagyon energiaigényes és fájdalmas tud lenni, éppen ezért könnyű "nem dönteni". De valójában ez is egy döntés, ezzel is egy adott lehetőséget ragadunk meg, csupán nem fektetünk bele semmit, hogy úgy alakuljanak a dolgok, ahogy mi szeretnénk. De maga a döntés önmagában mit ér, ha a választásunkat nem éljük meg a jelenünkben, csupán kiragadunk egy lehetőséget a jövőből és máris átdobjuk a múltba? Könnyű elveszni a jövőbe való tervezgetésben, ahogy a múltban ragadni is...
Illetve a döntés súlya, a "dönts helyesen" esete. Valójában létezik rossz döntés? Nem az van csupán, hogy képtelenek vagyunk a következményekkel szembenézni, átadni magunkat választásunknak és tanulni abból? Ha esetleg nem kedvezett nekünk döntésünk kimenetele, akkor is lehet az egy jó döntés, amennyiben ezáltal meghaladjuk önmagunkat, tapasztalatunk által többé válunk.
Az már más kérdés, hogy jelen döntésünk következménye mikor köszön vissza, hogy mit kell figyelembe enni, mennyire kell előre tervezni-gondolkodni...

Azt hiszem ebből elég ennyi most, én sem tudom minden gondolatomat megragadni, hogy szavakkal is ki tudjam őket fejezni :)

Szép estét!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.