Cél vagy eszköz?

2014.11.23. 21:42

Rég írtam már ide, elnézést is kérek érte de sűrű volt az életem a suli-munka-edzés trióval, mostanában sikerült csak levegőhöz jutnom. Mindez persze nem jelenti azt, hogy nem munkálkodtam azon, hogy a lehető legjobb formámban legyek, és a legerősebb énemet hozzam ki magamból.

Legerősebb énemet...legerősebb...erő...Mit is jelent valójában az erő nekem?
Csak az lehet erős, aki "BÍSZTMÓD VAGYOK" és testsúlyának kétszeresével melegít felhúzásban? Aki kézenáll 40 percig, és közben újságot is olvas, hogy ne unatkozzon? Ahh, a nyers fizikai erő milyen csodálatos is. Lényegtelen hogy a férfi test brutalitását nézzük, vagy egy nő erejének kecsességét, mozgásának ritmusát, a fizikai erő csodálatos mindenhogyan.
De mi a helyzet az apával, akinek felesége belehalt a szülésbe, gyereke meg születése után csak néhány órát élt (youtube-on megtalálod a videót, ahogy kisfiának énekel egy köszöntő-búcsúzó dalt, a blackbird-öt)? A képessége, hogy ezek után is mosolyogjon mégis mit jelképez?
Csak az lehet erős, aki félelmetes fizikummal rendelkezik? Miért akart erős lenni a powerlifter? Miért arra vette a fejét, hogy idejét hatalmas súlyok alatt töltse? Mit ér azzal, hogy embertelen erőre tesz szert? Mi a célja vele?
Mi nekem a célom az erő hajszolásával?

Belekezdtem Lakatos Péter könyvébe, a Paleolit edzés-be, és már az elején nagyon sok gondolatával együtt tudtam rezonálni, de egy kifejezetten megragadott:

"Az ipari forradalom azonban gépekkel kezdte helyettesíteni az emberi erőt, így az emberi erő megmaradt amolyan cirkuszi látványosságnak. Ma a fitnesz már öncélú lett, hiszen az edzőteremben magukat kínzók többsége nem fitt akar lenni, hanem fittnek akar tűnni. A fittség tehát nem eszköz lett, hanem cél, fittnek lenni minden cél nélkül - már amennyiben maga a fittség mint cél nem legitim. Természetesen sokunk számára nem az, egészség nélkül semmikép sem."

Jó ideje már, hogy nem nézek motivációs videókat, nem nézegetek ezzel foglalkozó oldalakat sem. Egyszerűen mindegyik sablonos, és meglehetősen szűklátókörű, mert képtelenek olyat mondani, ami a szememben túlmutatna az edzőtermi/kondiparkos életen. Nem tudok azonosulni azzal a rengeteg bullshit-tel, amit az ilyen oldalak hánynak magukból... Nem célom, hogy a húzódzkodó rudamnak kérjem meg a kezét, ahogy az sem, hogy az edzés legyen az egyetlen téma, amiről beszélgetést lehessen folytatni velem. Nekem ez nem célom.
Nem célom "elérni az álomalakot", nem célom elsőként átszakítani a szalagot, nem célom a legnagyobb súlyt megmozgatni mindenki között, nem célom, hogy életem az edzés körül forogjon. Viszont a mozgáson keresztül közelebb kerülhetek magamhoz, határaimhoz, és rálelhetek egyfajta erőre, ami átsegít a holtponton. Magamon keresztül közelebb kerülhetek másokhoz, új kapcsolatokra tehetek szert, új barátokat szerezhetek. Rajtuk keresztül ismét közelebb kerülhetek magamhoz, és ez így megy körbe.

Számomra az edzések célja, hogy megismerjem önmagamat, hogy megismerjem az emberi testet, és azért érzek motivációt az edzősködéshez, hogy másokkal is megoszthassam ezt az élményt. Annak az élményét, hogy itt élünk ebben a fizikai valóságban, ebben a testben, amit a Föld adott kölcsönbe egy élethosszra. Bármit is csináljunk, még a gondolkodásunk is kihat a testünkbe, és az segíti agyunk működését.

"Ép testben ép élek"

Nem célom "szimplán túlélni", én élni akarok, tapasztalni, nevetni-sírni, örömöt-fájdalmat érezni, és kapcsolatban lenni más emberekkel. Egy szeretett személytől való ölelés bármikor több erőt és magabiztosságot fog adni, mint a testsúly kétszeres felhúzás.

Számomra az erő az a képesség, hogy az igazságtalanságok közepette is egyenes háttal álljak, amikor körülöttem mindenki gyűlölködik akkor is képes legyek szeretni, amikor nőni kezd bennem az előítélet akkor is megálljt tudjak parancsolni neki...
A fizikai erő fejlesztése arra eszközöm, hogy közelebb kerülhessek ezekhez az értékekhez. Az edzés az én meditációm, de nem a célom. Nem engedhetem, hogy célommá váljon, mert akkor csak az "ego lufimat" fogom felfújni, amit amúgy is elég sokszor kell kidurrantanom...

elliot.jpg

Ne legyünk egydimenziósak, vagy binárisak, hiszen a fekete és fehér között is rengeteg árnyalata van a szürkének. Az élet ráadásul nem csak fekete, fehér és szürke így nincs értelme lekorlátozni magunkat a szavak egysíkú értelmezésével.

Szép estét
Samu

A bejegyzés trackback címe:

https://mtsamu.blog.hu/api/trackback/id/tr406926887

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása