A "BEAST MODE"-on túl...
2015.09.03. 19:09
Nagyon rég írtam már ide, Zsolti cimborám is megjegyezte ezt, úgyhogy tényleg itt az ideje, hogy hírt adjak magamról. Ez a blog nem azzal a céllal jött létre, hogy edzéstanácsokat osztogassak, de egy kellemes elfoglaltság az is, hogy az edzéstapasztalataimat és a frissen szerzett tudást megosszam itt másokkal. Ezt a blogot személyes blognak szántam, így ez a bejegyzés is ennek a jegyében született. Sok minden történt velem a legutolsó bejegyzésem óta, sok dolgot kellett megemésztenem, és túl sokáig tartott helyreráznom magam. Habár mindent nem fogok leírni, mégiscsak van egy határvonala a magánéletnek, de a lényegesebb dolgokat leírom.
Samu és a félelmetes fogorvos
Túlságosan is jó egészségnek örvendtem az elmúlt években ahhoz, hogy valami mostanában elromoljon. Természetesen a "sors humora", hogy a fogaimmal legyen valami, szóval egyszerre legyen nagyon fájdamas, és macerás is a kezelés. Már a fegyencedzés találkozóra is egy kisebb adag fájdalomcsillapítóval bekábítva mentem el, ugyanis az egyik alsó bölcsességfogam kikérte a magáét. Ennek köszönhetően megjártam párszor a szájsebészeti klinikát a Mária utcában, illetve közvetetten emiatt sikerült beszereznem egy arcüreggyulladást is. Tehát július közepétól augusztus végéig kicsikét "visszafogottabb" voltam edzés tekintetében. Egyrészt nem akartam, hogy fölöslegesen vérezzen a pofázmányom edzés alatt, másrészt a fejjel lefelé (vagy csak kellően előredőlt) helyzetben minden az arcüregemben felgyűlt cucc ki akart szökni az orromon át. Eheh...
Emiatt nem volt mellső függőmérleg, támaszmérleg és kézállás gyakorlás már jó ideje, és ezeket a gyakorlatokat most teljesen el is hagytam, de erről még később.
Még egy megjegyzés, nagyon bivaly érzéstelenítővel dolgozott a szájsebész, és jó keze is volt. Jó tapasztalat volt ez most ahhoz, hogy nagyobb bizalommal forduljak a fogorvosokhoz.
"Magam útját járom"
Augusztus hónappal kezdődően a csapat elhagyta a garázs kicsiny zugát, Peti barátom és edzőtársam, valamint a közvetlen "tanítványaink" kivételével. A többiek a lassan hivatalossá váló sportegyesület keretein belül egy másik sportegyesülettel karöltve bérelnek egy elég tágas helyet egy 10 emeletes ház földszintjén, ahol korábban egy kínai ruhaüzlet volt. Nekik a saját testsúlyos edzéshez, valamint a street workout freestyle gyakorlataihoz a terem alapterülete és belmagassága tökéletes, amire szépen és igényesen be is rendezkedtek azóta.
Mivel a saját edzéseim már egyenlő részben tartalmaznak mindenféle különböző edzőalkalmatosságot, számos olyat, amit nem tudtunk volna kihasználni az új teremben, így a garázsban maradás mellett döntöttem. A garázs előtti kis füves és betonos placc tökéletes különböző cipekedésekhez, futásokhoz, állatjárásokhoz, dobásokhoz, sétáló kitörésekhez, stb., így nem akartam ezt a lehetőséget feladni, még akkor is ha itt meg kell küzdeni az elemekkel.
Viszont emiatt ideiglenesen megcsappant az eszközkészletünk, amit majd szépen lassan a saját igényeink szerint pótlunk. Vannak tervek már, hogy miket barkácsolunk magunk majd, miket szerzünk be a természetből, "szemétből", és mi az, amit csak újonnan érdemes vásárolnunk. Sietni viszont nem sietünk, annak csak fölösleges pénzkidobás lenne a vége, mert olyan dolgokat is megvennénk, amire valójában nincs szükségünk.
A tanítványainkat így elsődlegesen saját testsúllyal eddzük, illetve kettlebell-el, barbell-el végeznek néhány alapgyakorlatot alsótestre. Mivel nincs összesen 100kg-nyi súlyunk se az olimpiai rúdra, így Petivel elsődlegesen barbell komplexeket és plusz súllyal kiegészített saját testsúlyos gyakorlatokat végzünk.
Most ténylegesen azon van a hangsúly, hogy mi az, amire ténylegesen szükségünk van, és nem azon, ami mókás és jól esik (mint a korábban említett kézállás, mellső függőmérleg és támaszmérleg). Igen, ismételten egy Dan John könyv hatása alá kerültem :)
"Mindbuilding", avagy a "beast mode"-on túl
A fenti "hátráltató tényezőknek" köszönhetően egy ideje nem tudtunk komolyabb súllyal emelni. Az "ego-emelés" hiányában viszont volt energiám azon gondolkodni, hogy tulajdonképpen mi is a célom a sporttal és mozgással. Zsolti cimborám nemrég készített egy remek cikket/interjút, aminek mondanivalója ébresztett rá újra arra, hogy miért is merültem el az edzésben és az edzősködésben.
Minden nagyképűség nélkül állítom azt, hogy sokat értem már most is el az edzés terén. Sokat, mert az egész relatív, 4 évvel ezelőtt nem sportoltam semmit, gyenge voltam, szinte elfújt a szél. Több, mint 15kg-val vagyok nehezebb, mint mikor elkezdtem, és ez meglátszik a mozgásomon, erőmön és az egész lényemen is.
Erősítek saját testsúllyal, plusz súllyal egészítem ki a calisthenic alapgyakorlatokat, a fekvenyomás kivételével gyakorlom az erőemeléseket, kóstolgatom az olimpiai emeléseket, kettlebellekkel játszom, kősziklákkal is el tudom múlatni az időt, szívesen végzek állatmozgásokat és játszogatok flow-kal, amikre Ido Portal inspirált.
Nincsenek eszközök, csak célok vannak.
Úgy érzem elég rövid idő alatt elég sok mozgásformát kipróbáltam (és még fogok is sokat), és habár nem vagyok profi semmiben, ez nem is izgat. Jól érzem magam, mindenhonnan csak ötleteket nyerek, tanulok és ezt igyekszem visszaforgatni abba, ahogyan majd másokat is edzek és edzeni fogok. De úgy érzem a fizikai képességek még mindig nem annyira fontosak...
Mit ér ugyanis önmagában az, ha 200kg-nyi súlyt fel tudok emelni a földről? Mitől jó az, ha meg tudok tartani 100kg-ot a fejem fölött? Elárulom, ezek önmagukban semmit nem érnek, és mindenki szarni fog rá magasról. Mit ér ugyanis a fizikai erő fejlesztése, hogy ha mellé a karakter, az egyén maga nem fejlődik?
Ezért is szerettem meg anno Elliot Hulse videóit, mert többet tanított annál, minthogy "így kell elemelni...így guggolj...ettől nő jobban a bicepsz", sokkal többet. Összekötötte a testedzést az egyén lelki és mentális világának aktív fejlesztésével, és nekem erre életemnek abban a szakaszában nagyon nagy szükségem volt. Van is egy nagyon találó idézetem tőle:
Erősebbé válni többet jelent, mint szimplán súlyokat emelni.
Akármennyire is elkanyarodom időnként az útról, újra és újra rá kell eszmélnem, hogy a célom az, hogy teljesebb és minden értelemben erősebb ember legyek, aki képes erre másokat is ösztönözni és segíteni. Ha már csak egy embernek is valamivel jobb az élete attól, hogy az edzője és barátja lehetek, akkor már megtérült minden befektetett idő és energia. Sokkal többet ér nekem ez, mint beleguggolni a testsúlyom kétszeresébe...de attól még bele fogok egyszer, mert guggolni jó, és guggolni élvezet :D
Szép napot!
Samu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Zsuzsanna Maurer 2015.10.23. 01:06:34
De most, egy erős térd-izületi probléma miatt ez nem megy.
Ami látszik is, !az ezen a területen felgyűlt zsír által!/ rajtam.
Mit javasolsz, /mozgásfajták terén/ ami nem terheli a térdet.
Köszi
