Egy kicsit a mostani utamról
2014.03.31. 21:55
Az elmúlt 3 év során rengeteg olyan dolog történt velem, ami jelentősen megváltoztatta azt, hogy hogyan szemlélem a világot, de leginkább azt, hogy hogyan reagálok a világra. Viszont 3 olyan esemény van itt, ami mindenek felett áll, olyan hatással voltak rám.
Elkezdtem sportolni (Mozogj)
Jelenleg 24 éve vagyok ebben a valóságban, és bizony 22 évig csak lógattam a farkamat a nagyvilágba, és nem törődtem a bennem élő férfi néhány alapvető igényével. Többek között ilyen volt a sport is, amire sosem motivált engem senki sem, a testnevelés tanárok is csak a fejüket csóválták, de segíteni sosem segítettek.
Egyszer jött az elhatározás, hogy "márpedig én konditerembe fogok járni!". Fél évig jártam is, majd megismertem egy ketrecharcos srácot, akinek fizikuma és ereje egyszerűen lenyűgözött, és 4 évvel fiatalabb is nálam ráadásul.
Ő ajánlotta a fegyencedzés nevű könyvet, ami alapjaiban rengette meg a mozgással való kapcsolatomat.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, áttértem a street workoutra, alakítottunk is egy csapatot, ami egyedüli a városunkban. Tartottunk bemutatókat, ismerkedtünk helyi sportolókkal, kapcsolatokat építettünk, országos szinten is!
Holnap meg megtartom az első foglalkozásomat egy kezdő csoporttal, akik nemrég csatlakoztak hozzánk (némelyek újra :) ). Kíváncsian várom, hogy hogyan reagálnak arra, amit tanítani szeretnék nekik, és arra, hogy én mit tanulhatok Tőlük.
Kis vízisikló alkatú legényből eljutottam oda, hogy másoknak adok edzéssel kapcsolatos tanácsokat, és kezdőket indítok el a pályájukon. Jó érzés visszaadni azt az erőt és örömöt, amit másoktól kaptam.
Egy számomra fontos nővel különváltak útjaink (Tanulj)
Szerintem régebben nem voltam az a tipikus "főnyeremény" típusú pasi, a mostani helyzetet meg ítéljék meg a Hölgyek :) Nem voltam sportos, nagyon vékony voltam, ráadásul hülyén is öltözködtem és a hátközépig érő haj sem volt nagyon összeegyeztethető az összes többivel. De mindig is úgy álltam a párkapcsolatokhoz, hogy vagy adjunk bele mindent, vagy ne menjünk bele. Igyekeztem figyelmes, udvarias és lovagias lenni, de nem átesni a nyálasság határán. Viszont elkövettem azt a hibát, hogy túlságosan is a társamra támaszkodtam és másokat, és magamat is elhanyagoltam. Függővé lettem és lógtam egy nőn, mint egy kisgyermek. De a nőnek férfi kell a párkapcsolatra és nem egy kisgyerek. Valamint a túlzott udvariasság és türelmesség sem mindig kifizetődő, így lényegében türelmesen végignéztem, ahogy elmegy mellettem.
Egy nő folyton próbák elé teszi a választott párját, hogy lássa eléggé stabil e a viharban, amit körülötte kavar, hogy lássa türelmes, és erős szeretetében. De nem utolsósorban egy nő próbára fogja tenni a férfit, ha úgy érzi, hogy az letért az útjáról. Én letértem, és nagyon jó leckét kaptam ezért.
Azóta tudatosan kutatom a saját férfi létem célját, és sokat olvasok a férfi spiritualitásáról, a világban betöltött helyéről. Utat engedtem olyan minőségek felszínre szabadulásának, amiket elnyomtam, elhanyagoltam, vagy nem is voltam tisztában azzal, hogy rendelkezem velük. Igyekszem a barátaimmal megosztani a tudásomat, tapasztalataimat, és reménykedek, hogy sikerül valamivel többé tennem az Ő férfi létüket itt.
És, hogy miért volt ez a kapcsolat kiemelkedő? Mert egy igazi nő osztotta meg a lényét velem, aki életvidámságában, energikusságában, szeretetében és a világról való ismeretében, tudásában olyan kisugárzással rendelkezik, amit senki mástól nem éreztem még így. Mint emberi lény és mint nő, tisztelem és szeretem, mert sokat adott nekem, és nélküle nem lennék az, aki most vagyok.
Édesanyám eltávozott közülünk (Szeress)
Lassan már egy éve, hogy édesanyám meghalt, ami több szempontból is előrébb lökött az életemben.
Mivel most már mindig velem van és figyel, szeretnék olyan példát mutatni, amire büszke lehet. Azt a sok támogatást, erőt és szeretetet amit kaptam szeretném visszaadni a világnak, legyen az edzéssel kapcsolatos cikkek formájában, mások fölötti edzősködés, barátok támogatása, élettapasztalatok megosztása, bármi. Akár egy idegennel való rövid beszélgetés a villamoson, akit nem fogok többet látni, mert megeshet, hogy ezalatt olyat adunk egymásnak, amit mástól nem kapnánk meg, csak akkor ha nem szalasztjuk el a lehetőséget ott és akkor.
Másrészt édesanyámmal nem volt a kapcsolatom olyan jó, mint lennie kellett volna. Ez egy olyan hiba, amit sosem tudok már helyrehozni. Megtanultam, hogy semmi más nincs, mint az itt és most.
Tenni akarsz valamit? Tedd meg most! Beszélgetni akarsz valakivel, de félsz megszólítani? Ne gondolkodj, csak cselekedj! Teljesen mindegy a kimenetel, de inkább utasítsanak vissza, mintsem meg se próbáld és "lógj a levegőben" a lehetőség kihagyása miatt. Csak és kizárólag azok a dolgok fognak megtörténni a Te javadra, amiket Te működésbe hoztál, hogy megtörténjenek. Csak és kizárólag azok az emberek fognak köréd gyűlni, akiket odavonzottál magadhoz és dolgozol értük, hogy melletted maradjanak.
Sose félj kapcsolatokat építeni és fenntartani, sose félj megosztani magad a világgal, és cselekedj itt és most, mert nincs más idő és hely. Szeress és a szeretet visszatalál hozzád.
Szép estét!
Samu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
