Egyik kedves ismerősömnek visszatérő problémája, hogy vagy a könyök- vagy a csuklóízületei rakoncátlankodnak. Az igazat bevallva, nekem is volt (egy szerencsére csak kisebb) könyökbántalmam a hátsó függőmérlegtől, mivel vagányabb akartam lenni, mint okosabb...
Igyekszem az összes tapasztalatomat megosztani vele, hogy mire figyeljen, hogyan tartsa magát, blablabla, és gondoltam ismét szabadjára eresztem a csapot a koponyámon és induljon a "karakterfosás". Nem tudom mennyire lesz rendszerezett és követhető, de igyekszem.

Ugyebár minden az alapgyakorlatokkal kezdődik az erősítés kezdetén (de persze későbbiekben sem feledkezünk meg róluk), ilyen természetes mozgásminták a fekvőtámasz, guggolás, húzódzkodás, és még folytathatnánk sokáig. A legalapvetőbb dolog, hogy felépítünk egy bizonyos készséget, hogy a testünket tudjuk meghatározott módon a térben mozgatni.
Attól, hogy fel tudod magad húzni annyira, hogy az állad a rúd fölé kerüljön még nem biztos, hogy ténylegesen húzódzkodsz, ahogyan a talajtól való eltolás sem biztos, hogy fekvőtámasz.
A törzs funkcióit megerősíteni sokkal fontosabb, mint hogy a rectus abdominist (de menő vagyok, én is tudok ilyeneket...) minél kevesebb zsír takarja. Sokat érsz a látványos kockákkal, úgysem azzal fogod kielégíteni a párodat, valamint az izmok közötti kiegyensúlyozatlanság elronthatja a testtartásod, fájdalmak forrása is lesz. (Mind az alapgyakorlatokról és a törzs funkcióiról fogok írni részletesebben még, csak idő kell míg utánajárok a dolgoknak és összerakom a tapasztalatokkal).
Visszatérve az alapgyakorlatokhoz, lényegében az összes gyakorlat közben mozgást végzünk, így vagy a karunkat, vagy a térdünket, vagy csípőnket-derekunkat hajlítjuk. A mozdulatokat a központi idegrendszerünk egyre olajozottabban tudja koordinálni, sőt egy idő után izom is pakolódik fel...egy ideig.
A gond ott szokott kezdődni, ha az ember "egó edzésbe" kezd. Az izmok sokkal gyorsabban regenerálódnak, mint az ízületek és társaik, hiszen rosszabb a vérellátásuk az utóbbiaknak. Ha túl hamar emeled a terhelést (legyen külső súly, nehezebb variáció, nagyobb erőkar), akkor bizony bajok lehetnek belőle.
A türelem és alázat két nagyon fontos fegyver egy sportoló eszköztárában szerény véleményem szerint.

A másik dolog a türelem és fokozatosság mellett, hogy el tudjad képzelni a mozdulatot magát, tudj olyan hasonlatokat találni, amiket egyértelműen értesz, mert az agyad könnyen le fogja tudni fordítani azokat mozdulatokra.
Főleg a nyújtott könyököt igénylő erőelemeknél nem mindegy az erőkifejtés módja. A leggyakrabban használt tanács a függőmérlegeknél például, hogy "...és told le a rudat/gyűrűt." Nah igen, de mégis hogyan? Mert lehet úgy tolni, hogy beszarj a fájdalomtól úgy érezd a könyököd, vagy érezz egy kis kényelmetlenséget de semmi mást.
A "no pain, no gain" mentalitás sérülésveszélyes, a kényelmetlenség még jó, a fájdalom nem!
Visszatérve a könyökhöz, nagyon nagy igénybevételnek tudjuk kitenni őket, és bizony az alkar és felkar izmaira esik a munka, hogy segítsen védeni őket.
Először is ismerni kell alapvető váll helyzeteket, és tudni kell, hogy mely gyakorlatokhoz melyiket kell alkalmazni, erről szólt a legelső cikkem a Metálozott Testek oldalán:
http://metalozott-testek.hu/index.php?page=fooldal&cont=mindenamicalisthenics&more=383#b383

Ezek segítségével a vállainkat stabilan tudjuk tartani, valamint aktivizáljuk a hátat/mellet/stb.-t is megfelelően. Ha ezek megvannak, akkor jön a kar feszítése, kőkemény fogás, rudat/gyűrűt szorítani nagyon, és teljes erőből a tenyéren keresztül tolni. Kedves workoutos testvérem, próbáld ki egyszer óvatosan front lever, vagy back lever közben, hogy nem koncentrálsz tudatosan arra, hogy a tenyereden keresztül tolsz le, csak toljál le. Ugye, hogy másképp oszlik el a terhelés a karodban? A könyöknek nagyon nem mindegy...
Filozofálgattam már a nyújtott könyökről a Metálozott Testeken is, és szerintem sokan csak a lényeget nem ragadták meg belőle, de a lényeg annyi, hogy a nyújtott kezes gyakorlatokra specifikusan, nyújtott kezes gyakorlatokkal is KELL erősíteni.

Az új mozdulatokkal nem szükséges, sőt nem is ajánlatos bukásig edzeni, szimplán csak fokozatosan növelve a terhelést (időtartam, ismétlések) gyakorolni. Ebben a fázisban a központi idegrendszernek tanítjuk meg a hatékonyan elvégzett mozdulatot, majd azután építünk rá komolyabb erőt és esetleg állóképességet (nem mindenből érdemes 10 ismétlés fölé menni). Ha szét tudod bontani a mozdulatot az összetevőire, akkor mindegyikre tudsz találni külön gyakorlatokat, amikkel erősítheted külön őket, majd a direkt gyakorlás során összegyúrhatod ezeket a véglegesbe, hogy meglegyen az összhang.

És, hogy összefoglaljam ezt a nagy agymenést egy mondatba:
Légy türelmes, alázatos a saját testedet illetően, és olvasgasd a cikkeimet mert sok okosságot mondok :D

Szép estét!
Samu

A bejegyzés trackback címe:

https://mtsamu.blog.hu/api/trackback/id/tr716003537

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása