Mitől leszek a legerősebb? Saját testsúlyos edzés, esetleg kettlebell, vagy talán sziklakövek emelésétől, netán ha súlyemeléssel foglalkozok, vagy csak szimplán gyúrjak? Valamint melyiktől lesz a legesztétikusabb a testem?

Miért ragadunk le folyton ugyanannál a két kérdésnél? Miért korlátozzuk le magunkat arra, hogy az erő szó hallatán csupán a testünk által kifejthető fizikális erőre gondolunk? Miért fontosabb az, hogy a testünk hogyan néz ki, mintsem az, hogy esetleg a gyönyörű esztétika alatt valami rohad e vagy sem?

Engedjétek meg nekem, hogy egy önkényes listát állítsak fel arra, hogy szerintem mik azok a dolgok, tulajdonságok, amik segítségével biztosan közelebb kerülhetsz saját erőd (fizikai, lelki, stb.) maximális kihasználásához. Valamint ahhoz, hogy általánosságban egy jobb, szerethetőbb, tiszteletreméltóbb ember legyél.

Olvass sokat!

Az olvasás egy undorító, fertőző cselekvés, ami képes mindenkit megfertőzni a fantázia kibontakoztatásának képességével, súlyosan növelheti a szókincsedet, valamint fenemódon bánik a fogalmazási képességeiddel is. Amúgy is két lehetőség van új információk megszerzésére, vagy valaki elmondja neked, vagy elolvasod valahol. Az írott információ meg nem mászik sehová, bármikor fellapozhatod, átolvashatod és megemésztheted újra.
Illetve olvass bármiről, ami felkelti az érdeklődésed, ne ragadj le egy szűk területen, a világ elég sokszínű ahhoz, hogy a szivárványnak ne csupán egyetlen színét csodálhassad csak. A tudás erősebbé tesz, és olvasással tudást szerzel.

Tanulj meg angolul!

Sajnos ezt is külön meg kell említenem, mivel nagyon gyatra az itthoni helyzet nyelvtudás tekintetében. Amíg van lehetőséged iskolai kereteken belül angolul tanulni INGYEN, addig használd is ki ezt a lehetőséget. Természetesen az interneten is vannak ingyenes nyelvoktató oldalak, ahonnan megtanulhatsz angolul beszélni, írni és olvasni. Élj ezekkel a lehetőségekkel, mert sokan hiába osztunk meg tudást és tapasztalatot, angol nyelven olyan széles spektrumban áll rendelkezésünkre, hogy képtelenség visszaadni azt. Sajnos magyar nyelven eléggé szegényes még a használható tudásbázis és forrás. De persze Oravecz Coelho bölcsesség non-stop rendelkezésünkre állnak :)

És itt most idéznék egyet Christopher Sommer edzőtől a Gymnastic Bodies alapítójától, ha már olvasás, tudás és angol ismeretek:

"Many beginning and intermediate level athletes have a tendency to think that they are going to reinvent the wheel; before they have completely assimilated what the champions that have become before them learned. In my experience their swift rise in perceived ability is usually followed shortly thereafter by a rapid fall due to imprudent training decisions."

"Sok kezdő és haladó szintű atléta beleesik abba a hibába, hogy újra fel akarja találni a kereket; még azelőtt, hogy teljesen magukévá tették volna mindazt a tudást és tapasztalatot, amit az őket megelőző bajnokok már megszereztek és megosztottak. Tapasztalataim szerint a vágyott képességeik gyors fejlődését rövidesen egy hatalmas zuhanás követ, amit a meggondolatlan edzésfilozófiájuknak, választásaiknak köszönhetnek."

A tested fejlesztése nem csupán az izmok erősítése-növelése!

Wittmann Zsolt mondott egy nagyon fontos dolgot a Thor mobility szemináriumán, ami sajnos nem triviális sokaknak. Nem szó szerint idézek most:

"Amíg nem vagy megfelelően hidratálva, nem lélegzel rendesen, addig nem beszélhetünk mobilitásról."

Ha most e mellé rakom például Paul Chek, Elliot Hulse, Kelly Starrett, Al Kavadlo, Pavel Tsatsouline , és rengeteg orvos, biológus, tudós, stb. munkásságát (akiknek ezek a nevek idegenek, azoknak ajánlom, hogy térejenek vissza az első ponthoz :)), akkor nagyon egyszerűen kijelenthetjük azt, hogy ameddig nem lélegzünk megfelelően, nem iszunk eleget, addig bizony a testünk nem fog megfelelően működni. Miből gondolod, hogy a testednek az lesz a prioritása, hogy izmaid méretét tovább növelje miközben azért küzd, hogy az életfontosságú belső szerveid megfelelően legyenek hidratálva, és így az izmoktól vonja el a vizet, mert nem iszol eleget. A helytelen légzés meg helytelen testtartással is párosul, ami idegrendszeri szinten blokkolja, hogy normálisan működj, és még levertebb leszel. Jógát például már csak azért is érdemes lenne mindenkinek egy kicsit gyakorolni egy mestertől, hogy megtanuljon helyesen lélegezni: hasüregi, majd mellkasi, majd kulcscsonti légzés. A helyes légzés ráadásul megnyugtat, segít koncentrálni, magabiztosabb leszel. Lakatos Péter a Paleolit edzés című könyvében nem véletlenül jegyezte meg egy külön fejezetben ezt, nagyon helyesen. Sokan elfelejtik kiemelni a légzés fontosságát.
Na és mi van az étellel? Megint csak fölösleges arról beszélni, hogy "ennyi gramm fehérje kell az izomtömeg növeléséhez", amikor a legalja minőségi étel miatt az emésztőszervrendszeredben valahol gyulladás van, és a tápanyag felszívódás hatékonysága lecsökken.

Anatómiai alapismeretek

Ha valaki komolyan el akar merülni az edzésben, akkor érdemes minimálisan elmerülni az emberi test anatómiájában. Ehhez nem szükséges sejtbiológiát tanulni, az anyagcsere folyamatát se kell oda-vissza tudnod, ahogy a vérkeringés és tápanyagok eljuttatása az izmokhoz, szervekhez sem biztos, hogy kivételesen fontos lenne számodra. De egy mozgásszervrendszerrel foglalkozó anatómia könyv beszerzése csak a javadat szolgálhatja, és nem lesz benne felesleges információ, amit ne tudnál felhasználni. Mert edzés során is csak azok az izmok érdekelhetnek elsősorban, amiket tudatosan tudsz használni a mozgás létrehozásához, megakadályozásához. Erre viszont remek források állnak rendelkezésünkre magyar nyelven is, igaz az anatómia atlaszok drágábbak egy kicsit (5000-15000 között tipikusan), de nagyon jó befektetés, illetve a neten is találhatsz ingyeneset, amit ki tudsz nyomtatni.

Nyitottság, információ szűrés képessége

Lássuk be, hogy a csőlátás, makacs ragaszkodás egyetlen nézőponthoz, véleményhez nagyon is kontraproduktív. Nyitottnak kell maradni az újdonságokkal szemben (miközben a régi, jól bevált dolgokat sem szabad elvetni egy új hóbortnak való hódolás miatt), de mindeközben kritikai szemünket sem szabad becsukni, meg kell tudni válogatni az információt, hogy mi az, amit érdemes megfogadni, kipróbálni. Itt viszont megint visszajutunk az első ponthoz, olvass! Minél nagyobb, szélesebb körű tudással rendelkezel, annál hatékonyabban tudsz szűrni.

Mindezek mellett a legfontosabb, ha képes vagy a másik emberrel szemben úgy megnyilvánulni, hogy nem akarod megalázni, elnyomni őt, hanem lehetőséget adsz neki, hogy magasabb szintre emelkedhessen. Mit sem ér a tudásod, ha nem tudod megosztani mással, illetve azzal csak visszaélsz, hogy mások életét megkeresítsd. Azzal, hogy életed spiráljában magasabbra jutottál egyáltalán nem azt jelenti, hogy minden "alattad álló" fejére rápottyanthatsz, de sokkal inkább mutathatod nekik az utat felfelé.

Az, hogy erősebbé válsz jelentse azt, hogy életrevalóbb leszel az élet lehető legtöbb területén, és képes vagy erre ösztönözni másokat is.
Szeretet, együttérzés, tisztelet.

Szép napot
Samu

Mostanában a határidők szorításában élek, mind egyetemi és mind munkahelyi kötelességek miatt, mégis az elmúlt időben egyre nyugodtabbnak érzem magam, a határidők közeledésének ellenére is. Úgy érzem néhány dolgot most kezdek igazán megemészteni, és ez a fokozódó nyugodtság is csupán ennek a következménye.

Azon "filozofálgattam", hogy vajon mit is jelenthet ez a mondás,

"A probléma az, hogy azt hiszed van időd."

A két értelmezés, ami eszembe jut azok annyira hasonló jelentésűnek tűnhetnek leírva, hogy gondban is vagyok most. Kicsit eltúlzom akkor a legelső értelmezést, így könnyebb: Most vagy soha!
Azért nem tudom teljesen magaménak érezni ezt, mert erőltetett, erőszakosan akarja azt sulykolni, hogy "márpedig most kötelező valamit tenned".

A második értelmezésem meg úgy hangzik: Nincs idő.
Ezt megmagyaráznom meg még nehezebb, mert annyi fogalmunk és szavunk van, ami az idővel kapcsolatos, hogy nem is tudom ezek használata nélkül kifejezni, de megpróbálom egy példán keresztül szemléltetni.

Életünk csak és kizárólag a jelen pillanatban zajlik, minden jelen pillanat a múltban lesz örökkévaló, a jövőbeliek meg arra várnak, hogy a jelenbe léphessenek, hogy mi a múltba mentsük őket. Tulajdonképpen mi két nagy halmaz között állunk: egyik oldalunkon a múlt halmaza, másikon a jövőé, közöttük meg ott vagyunk mi, a jelenben. A jövő halmaza magába foglal mindent, ami meg fog történni és mindent, ami nem történt meg, de megtörténhetne. Mi a jelen pillanatban folyamatosan döntések előtt állunk, döntésünktől függ, hogy a jövő halmazból mit ragadunk ki, milyen lehetőségeket ragadunk meg jelenben, hogy azt végül a múltba mentsük, immáron visszafordíthatatlanul.
Ez a "döntés felelőssége" nagyon energiaigényes és fájdalmas tud lenni, éppen ezért könnyű "nem dönteni". De valójában ez is egy döntés, ezzel is egy adott lehetőséget ragadunk meg, csupán nem fektetünk bele semmit, hogy úgy alakuljanak a dolgok, ahogy mi szeretnénk. De maga a döntés önmagában mit ér, ha a választásunkat nem éljük meg a jelenünkben, csupán kiragadunk egy lehetőséget a jövőből és máris átdobjuk a múltba? Könnyű elveszni a jövőbe való tervezgetésben, ahogy a múltban ragadni is...
Illetve a döntés súlya, a "dönts helyesen" esete. Valójában létezik rossz döntés? Nem az van csupán, hogy képtelenek vagyunk a következményekkel szembenézni, átadni magunkat választásunknak és tanulni abból? Ha esetleg nem kedvezett nekünk döntésünk kimenetele, akkor is lehet az egy jó döntés, amennyiben ezáltal meghaladjuk önmagunkat, tapasztalatunk által többé válunk.
Az már más kérdés, hogy jelen döntésünk következménye mikor köszön vissza, hogy mit kell figyelembe enni, mennyire kell előre tervezni-gondolkodni...

Azt hiszem ebből elég ennyi most, én sem tudom minden gondolatomat megragadni, hogy szavakkal is ki tudjam őket fejezni :)

Szép estét!

Itt a "tél", hideg van, kevesebb a kinti program, így több szempontból is jó ez az időszak arra, hogy "gyarapítsam" magam. Továbbra is megállás nélkül edzek (de erről majd csak tavasszal leghamarabb), sokat olvasok, tanulok és igyekszem a megszerzett tudást alkalmazni, és kitapasztalni a saját magam módján.

Jingle bells, jingle bells, windmill all the way :)

Ennek fényében mentem el például a Thor Gym-ben Wittmann Zsolt mobility szemináriumára. Amit eddig a mobilitásról tudtam, amilyen gyakorlatokat ismertem a különböző területekre azt Zsolt nagyon szépen, egyszerűen és érthetően foglalta rendszerbe, így kicsi buksimban is kisebb a káosz már (mindenképp fogok még menni Zsolt más szemináriumára is a későbbiekben). Emellett persze sok újdonságot is mondott, mutatott és természetesen minden résztvevő felmérte magának és partnerének a mobilitását. Van mit fejlesztenem :)

A figyelmesebb embereknek ismerősök is lehetnek a kép bal alsó sarkában ;)

Sok könyvvel gazdagodott a gyűjteményem az utóbbi időben, ebből párat láthattatok a múltkor, amiket a háború művészetén kívül már ki is olvastam. Lakatos Péter teljesen lenyűgöz, ilyen emberek mellé szívesen elszegődnék padawannak :D
Biddulph könyve felkavart és sokat adott, amiket jó lenne a lehető legmélyebben megélni a saját életemben is, viszont akármennyire is sokat nyitottam a világra az elmúlt években, továbbra is vannak gátlásaim, amiket nehezen vetek le.

További újdonságok a könyvtáramban. A Sziddhártát erőteljesen ajánlom mindenkinek, mert gyönyörű történet.

Most ismét visszatértem Viktor E. Frankl "Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben" című könyvéhez. Nehéz olvasmány még mindig, de a gondolatai, mondanivalója nagyon is sok. Emellett Weöres Sándornak "A teljesség felé" kötetét szoktam még versenként-gondolatonként olvasni. Nem kell elsietni ezt sem, emészteni kell, megélni.

És egy fontos mérföldkő az életemben is elérkezett, mégpedig leadtam az Msc diplomatervemet! Januárban védem és záróvizsgázok, utána meg semmi sem tart vissza, hogy teljes munkaidőben dolgozzak mérnökként. Lesz pénzem, hogy finanszírozni tudjam terveimet :)

Rég írtam már ide, elnézést is kérek érte de sűrű volt az életem a suli-munka-edzés trióval, mostanában sikerült csak levegőhöz jutnom. Mindez persze nem jelenti azt, hogy nem munkálkodtam azon, hogy a lehető legjobb formámban legyek, és a legerősebb énemet hozzam ki magamból.

Legerősebb énemet...legerősebb...erő...Mit is jelent valójában az erő nekem?
Csak az lehet erős, aki "BÍSZTMÓD VAGYOK" és testsúlyának kétszeresével melegít felhúzásban? Aki kézenáll 40 percig, és közben újságot is olvas, hogy ne unatkozzon? Ahh, a nyers fizikai erő milyen csodálatos is. Lényegtelen hogy a férfi test brutalitását nézzük, vagy egy nő erejének kecsességét, mozgásának ritmusát, a fizikai erő csodálatos mindenhogyan.
De mi a helyzet az apával, akinek felesége belehalt a szülésbe, gyereke meg születése után csak néhány órát élt (youtube-on megtalálod a videót, ahogy kisfiának énekel egy köszöntő-búcsúzó dalt, a blackbird-öt)? A képessége, hogy ezek után is mosolyogjon mégis mit jelképez?
Csak az lehet erős, aki félelmetes fizikummal rendelkezik? Miért akart erős lenni a powerlifter? Miért arra vette a fejét, hogy idejét hatalmas súlyok alatt töltse? Mit ér azzal, hogy embertelen erőre tesz szert? Mi a célja vele?
Mi nekem a célom az erő hajszolásával?

Belekezdtem Lakatos Péter könyvébe, a Paleolit edzés-be, és már az elején nagyon sok gondolatával együtt tudtam rezonálni, de egy kifejezetten megragadott:

"Az ipari forradalom azonban gépekkel kezdte helyettesíteni az emberi erőt, így az emberi erő megmaradt amolyan cirkuszi látványosságnak. Ma a fitnesz már öncélú lett, hiszen az edzőteremben magukat kínzók többsége nem fitt akar lenni, hanem fittnek akar tűnni. A fittség tehát nem eszköz lett, hanem cél, fittnek lenni minden cél nélkül - már amennyiben maga a fittség mint cél nem legitim. Természetesen sokunk számára nem az, egészség nélkül semmikép sem."

Jó ideje már, hogy nem nézek motivációs videókat, nem nézegetek ezzel foglalkozó oldalakat sem. Egyszerűen mindegyik sablonos, és meglehetősen szűklátókörű, mert képtelenek olyat mondani, ami a szememben túlmutatna az edzőtermi/kondiparkos életen. Nem tudok azonosulni azzal a rengeteg bullshit-tel, amit az ilyen oldalak hánynak magukból... Nem célom, hogy a húzódzkodó rudamnak kérjem meg a kezét, ahogy az sem, hogy az edzés legyen az egyetlen téma, amiről beszélgetést lehessen folytatni velem. Nekem ez nem célom.
Nem célom "elérni az álomalakot", nem célom elsőként átszakítani a szalagot, nem célom a legnagyobb súlyt megmozgatni mindenki között, nem célom, hogy életem az edzés körül forogjon. Viszont a mozgáson keresztül közelebb kerülhetek magamhoz, határaimhoz, és rálelhetek egyfajta erőre, ami átsegít a holtponton. Magamon keresztül közelebb kerülhetek másokhoz, új kapcsolatokra tehetek szert, új barátokat szerezhetek. Rajtuk keresztül ismét közelebb kerülhetek magamhoz, és ez így megy körbe.

Számomra az edzések célja, hogy megismerjem önmagamat, hogy megismerjem az emberi testet, és azért érzek motivációt az edzősködéshez, hogy másokkal is megoszthassam ezt az élményt. Annak az élményét, hogy itt élünk ebben a fizikai valóságban, ebben a testben, amit a Föld adott kölcsönbe egy élethosszra. Bármit is csináljunk, még a gondolkodásunk is kihat a testünkbe, és az segíti agyunk működését.

"Ép testben ép élek"

Nem célom "szimplán túlélni", én élni akarok, tapasztalni, nevetni-sírni, örömöt-fájdalmat érezni, és kapcsolatban lenni más emberekkel. Egy szeretett személytől való ölelés bármikor több erőt és magabiztosságot fog adni, mint a testsúly kétszeres felhúzás.

Számomra az erő az a képesség, hogy az igazságtalanságok közepette is egyenes háttal álljak, amikor körülöttem mindenki gyűlölködik akkor is képes legyek szeretni, amikor nőni kezd bennem az előítélet akkor is megálljt tudjak parancsolni neki...
A fizikai erő fejlesztése arra eszközöm, hogy közelebb kerülhessek ezekhez az értékekhez. Az edzés az én meditációm, de nem a célom. Nem engedhetem, hogy célommá váljon, mert akkor csak az "ego lufimat" fogom felfújni, amit amúgy is elég sokszor kell kidurrantanom...

Ne legyünk egydimenziósak, vagy binárisak, hiszen a fekete és fehér között is rengeteg árnyalata van a szürkének. Az élet ráadásul nem csak fekete, fehér és szürke így nincs értelme lekorlátozni magunkat a szavak egysíkú értelmezésével.

Szép estét
Samu

Ez is megtörtént, igaz 25 évet váratott magára, de megtörtént. Versenyzésre adtam a fejem, ezen az októberi vasárnapon, ahol is igazán sok tapasztalattal lettem gazdagabb. De azért most megjegyzem, hogy elég szarul szerepeltem :D

Csupán emlékérem, de számomra ez az első...egyszer majd dobogós teljesítményem lesz :)

A verseny a következőképpen nézett ki:

• 10 feladat, egymás után végrehajtva
• időre
• tisztán calisthenic gyakorlatokkal, sorrendben:
  • 4 ütemű fekvő, zsámoly átugrással - 12db
  • kötélmászás - 2x
  • felülés - 12db
  • hiperhajlítás, medicinlabdával - 12db
  • tolódzkodás - 12db
  • dobozra ugrás - 12db
  • majomlétra
  • fekvőtámasz - 12db
  • húzódzkodás - 12db
  • guggolásból medicinlabda feldobás - 12db

Jól sejted, ez egy calisthenic alapú crossfit verseny volt. Maguk a gyakorlatok nem voltak nehezek, ellenben kellett hozzájuk tüdő, nagyon is...elég jó visszajelzés volt ez arra, hogy az erőnlétem a béka segge alatt van. De ez abszolút nem szegte a kedvemet, hiszen ez is egy elérendő cél, aminek meg kell feleljek majd. Sok célom van tavaszig, hogy miben kéne fejlődni, mit kéne elérni, és most már tervem is ezekre. A mellettünk zajló crossfit verseny is elég nagy ösztönzést adott, hogy valamilyen formában be akarjam építeni ezt a fajta edzésmódszert a saját edzéseimbe. Na de kanyarodjunk vissza, ott tartottam, hogy felsoroltam a gyakorlatokat...

Viszonylag megfontoltan kezdtem neki, látván az előttem indulónak az arckifejezéseit a húzódzkodásnál, hogy nem ártana nem elsülni az elején :D... De hiába, ez egyszerűen megfogta a tüdőmet, és úgy facsarta ki, mintha mosogatószivacs lett volna. A felugrások előtt sokáig kapkodtam a levegőt, de egyenletesen, megállás nélkül lezavartam, utána a majomlétra, és jött a fekvőtámasz. Mondhatnánk, hogy szégyen és gyalázat, amiért 3 alkalommal is meg kellett állnom, hogy elvégezzek 12 ismétlést. A húzódzkodás meg no komment, ott már annyi erőm nem volt, hogy kippinggel egynél többet tudjak csinálni, így ezt az állomást kihagytam, és kaptam 4 perc büntetőidőt :'(
A guggolásból medicinlabda feldobás szenvedős volt, de legalább csak egyszer dobtam túl alacsonyat. Ezek után kényelmesen kidőltem a fűbe, és igyekeztem nem összehányni a környezetemet :)

Ismételten megtapasztaltam az alázatot a testem, és mások teljesítményre iránt. Erőteljesen ajánlom másoknak is, főleg a crossfit-et és a kippinges húzódzkodást habzó szájjal szidó workoutosoknak és fegyencedzőknek, hogy próbáljanak ki néha egy-egy ilyen edzést, (ismétlem, a végén már a kippinges húzódzkodáshoz sem volt erőm, pedig 12 ismétlést lazán produkálok bármikor, sőt még mellkasig is húzom a rudat közben) csak hogy tudjátok milyen az a húsdaráló :D

Összességében nagyon jól éreztem magam, új tapasztalatokat szereztem, új motivációt, és kaptam egy lazító masszázst is :)
Úgy érzem kemény télnek nézek elébe, ha meg akarok felelni a kitűzött céljaimnak...
Karom erős, szívem bátor, én vagyok a SAMUNÁTOR!

Szép estét!
Samu

Újabb könyvekkel bővült a gyűjteményem, hogy tovább táplálhassam kíváncsiságomat és tudásvágyamat. Egyrészről a sokak által dicsért Primal Move-nak már egy ideje szerettem volna jobban utánajárni, másrészről tovább akartam mélyülni életem rejtelmeiben, konfliktusaiban. Így esett a választásom az alábbi három könyvre:

Lakatos Péter - Paleolit Edzés
Steve Biddhulp - Manhood
Sun Tzu - The Art of War

Na de mi akar lenni az a fahusáng a könyvek mellett? A hülyegyerek 25 évesen is fakardozik? :)
Nos, ez a darabka fa egy bokken, azaz a szamuráj kardvívás különböző iskoláiban (kendo esetén nem tudom biztosra mondani, hogy shinai-on kívül használnak e mást ^^") alkalmazott gyakorló kard, amivel a formagyakorlatokat lehet gyakorolni (a páros küzdőgyakorlatokhoz bokuto való, ami masszívabb és strapabíróbb). Még az egyetem megkezdése előtt jártam egy évig shinkendo edzésekre, amit mai napig sajnálok, hogy abba kellett hagynom (gólyaként, túl sűrű órarenddel nem jutott rá időm). Visszagondolva azokra az időkre viszont rá kellett jönnöm, hogy lelkileg hihetetlenül kiegyensúlyozottnak éreztem magam. A sok gyakorlás, koncentráció és meditálás, hogy a "kard útja" minél tökéletesebb legyen bizony megtette a hatását az életemben is. Ezt a fajta "dinamikus meditációt" szeretném visszahozni az életembe, ezért is szereztem be új bokkent, mivel nem csak a testem, de a "lelkem egészségével" is foglalkoznom kell.
Továbbra is töretlenül haladok előre, és nagyon örülök annak, hogy nem vagyok egyedül az utamon, de erről majd később :)

Szép estét!
Samu

Egy jóbarátom sajnos párkapcsolati gondokkal küzd, és sokat igyekszem segíteni Őt, hogy a gondok ellenére töretlenül haladjon előre az életében. Viszont van egy pár gondolat a szituációt illetően, amiről úgy véltem, hogy hasznos lenne mások számára is, így elektronokra vetem őket.

/David Deida - A különleges férfi útja/

Számodra, Férfi testvérem, mit jelent a fenti idézet? Remélem sikeresen a sorok közé látsz, és nem csak a két végletet látod a könyv részletében.
Nem arról kellene szólnia a Férfi életének, hogy KISZOLGÁLJON másokat, főleg a Nőt. De a Célod mániákus hajszolása is pont ugyanannyira káros cselekvés, mert megfosztod magad más fontos dolgoktól, fontos emberektől. Viszont az a Férfi, aki megtalálja az Egyensúlyt, képes a Nőt, a Családját a Céljának elérésére felhasználni, ahogy a Célját is képes a Nőnek és Családjának (és másoknak is) szolgálatára (nem kiszolgálására) alkalmazni.

Ez viszont hosszú-hosszú éveken át tartó figyelmes, a világra nyitott, alázatos tanulás és tapasztalás eredménye. A múlt tapasztalataiból tanulva légy erős, megbízható, szeretetreméltó Férfi itt a jelenben, hogy egy szebb jövőt alkothass.

Szép napot!
Samu

Megosztanék veletek egy gondolatot, amit sok bölcs embertől hallottam már, és lényegében így szól:

Életed sikeressége abban mérhető, hogy hány embert érintettél meg pozitívan a tetteiddel...

Az alábbi képpel már többször összefutottam, és most, hogy blogom is van megérdemli, hogy itt is megosztásra kerüljön.

Egy rendőrtiszt, Kevin Briggs éppen az öngyilkosságról beszéli le Kevin Berthiát. 60 percnyi beszélgetés után döntött úgy Kevin, hogy visszamászik.

8 évvel később Berthia (azóta házas és két gyerek apja) egy érdemrendet ad át Briggs rendőrtisztnek az Amerikai Alapítvány az Öngyilkosság Ellen nevében.

Szép napot
Samu

Előző bejegyzésemben hangosan gondolkodtam az erősítésről, viszont kifelejtettem egy fontos dolgot, mégpedig a sebességet, GYORSULÁST. Úgyhogy a "hangos" gondolkodás folytatódik.
Amennyire az emlékezetem nem csal a Fegyencedzésben azt tanácsolják, hogy a gyakorlatokat teljes kontroll alatt, közepes tempóval végezzük. Például "2 másodperc fel, 2 másodperc le" mondjuk a húzódzkodásnál és talán még a fekvőtámasznál is a javaslat. Ez a fajta megközelítés teljesen jó, amíg tanuljuk, erősítjük, tökéletesítjük a mozdulatot, hiszen megtanít az izmok helyes feszítésére. Szépen lassan megtanulja az idegrendszered is a legtöbb izomrostot bevonni a munkába, és a maximális feszítettség egyre nagyobb lesz. A következő lépés viszont a mozdulat gyorsítása lenne. Nagyon is nagy félreértés az, hogy ha "gyorsan kipumpálod" az ismétléseket akkor az semmit sem ér. Nagyon is sokat lehet nyerni a dinamikus és/vagy pliometrikus ismétlésekkel mind erő és mind izomtömeg tekintetében, amennyiben megfelelően csinálod.

A Nyers erő és a Funkcionális edzés mesterfokon művekben már foglalkoznak a test-, külső teher gyorsításával (a Never let go elég részletesen belemegy, hogy miért kéne "kirobbanó' edzéseket is végezni), így erőteljesen ajánlom, hogy olvasd el ezeket, mert nálam mégiscsak tapasztaltabb és okosabb emberek írták :)
A fegyencedzés javaslatát megfogadva - lassú, "kontrollált" ismétlésekkel dolgozva - nem aknázzuk ki az izmainkban rejlő teljes potenciált. A maximális feszítésért, a hatalmas mértékű, valamint gyors erő generálásáért az úgynevezett gyors izomrostok (II.a és II.b típusúak) a felelősek. Ezek az izomrostok hatalmas erőt képesek kifejteni, viszont hamar elfáradnak. Gyors, dinamikus mozdulatokat használva "felturbózhatjuk" az idegrendszerünket, hogy még több izomrostot vonjon be a munkába. Azt meg azért szeretjük, mert ha több izomrost dolgozik, annál hatékonyabb lesz a mozdulat, valamint annál nagyobb lehet a hipertrófia mértéke is.

Elcsépelt hasonlat, de tökéletesen szemlélteti a lényeget.
Vajon ki a hosszútávfutó és ki a sprinter? :)

A street workout tökéletes példa a kirobbanó erőre, nézzük csak meg a muscle up-ot önmagát, illetve a különböző variációit. Egyszerűen nem fogsz tudni felkerülni a rúd fölé (na jó, vannak variációi, amik nem dinamikából dolgoznak) ha nem vagy elég gyors, még ha csak láblendítéssel megy akkor is szükséges kirobbanóan csinálni.

De maradjunk az alapgyakorlatoknál, mint a felhúzás, vagy a húzódzkodás súllyal. Ahhoz, hogy egy (bizonyos mennyiségű) külső terhelést meg tudj mozdítani (illetve felállni vele, vagy álladat a rúd fölé emelni) szintén szükséged van a kirobbanó erőre. Nem szabad bedőlni a látszatnak, hiszen attól még, hogy mondjuk 2 másodpercig tartott magad felhúzni a rúdra (súllyal a derekadon) még nem azt jelenti, hogy úgy is irányítottad a mozdulatot (próbálok értelmes maradni konyhanyelven beszélve is de nehéz, elnézést...:'D). Próbáld is ki, hogy egy kihívást jelentő súlymennyiséget magadra kapsz, és húzódzkodsz egyet vele úgy, hogy szándékosan 2-4 másodpercig húzod fel magad. Utána próbálj meg egy olyat, hogy megpróbálod minél gyorsabban felrántani magad. Remélem most már érted miről beszélek :)
Konsantin Konstantinovs például egyik edző videójában meg is említi, hogy a felhúzásnak olyan kirobbanónak kell lenni, amennyire csak lehet.

Yuri van Gelder sem véletlenül ekkora. A gyűrűtornászoknak embertelen mértékű erőt kell kifejteniük a levegőben, egy instabil szerkezeten. A gyakorlataik a test anaerob energiarendszerét használja, azaz a gyors izomrostok keményen dolgoztatva vannak egy-egy dinamikus, vagy erőelem során. Hát még egy olimpiai versenyszám esetén...

Az erő (max erő) és kirobbanó erő együttes fejlesztése igazán jó taktika lehet a céljaid eléréséhez, és elég sokat is írtak már ilyen kombinált edzésekről. A lényege ennek annyi, hogy fogsz egy alapgyakorlatot, nagy terheléssel és "GO BEAST MODE", majd végrehajtasz azonnal egy hasonló mozgásmintájú, vagy ugyanazt az izomcsoportot dolgozó saját testsúlyos/könnyű eszközös (pölö medicinlabdás, meg egyebek) gyakorlatot dinamikusan. Első körben felizzítod az idegrendszered egy nehéz gyakorlat során, hogy vonja be a lehető legtöbb izomrostot a munkába, majd a dinamikus gyakorlat során ezt a "feltüzelt állapotot" kihasználva sokkalta jobban bele tudsz adni mindent. Amúgy a Poliquin féle 1-6 módszer is pont ezen a "felizzításon" alapszik, aminek ez a lényege:

• válassz egy jó alapgyakorlatot
• az 1RM-eddel (1 ismétléses max - 1 Rep Max) csinálsz egy emelést, 2-10 perc pihi
• a 6RM-eddel (6 ismétléses max) sinálsz 6 emelést, 2-10 perc pihi
• csinálsz még kettő 1RM és 6RM emelést egymás után, de minden új sorozatban adj a terheléshez újabb ~2kg-t

Ugye az 1RM elég erőteljesen feltüzeli az idegrendszert, ami után a 6RM "tollpihe" emelgetésének fog hatni. A nagy felpörgetésnek köszönhetően az 1RM-eden fogsz tudni emelni egy kicsit, majd a 6RM-eden is. Nem egy kezdőknek való edzésmódszer ez, de zseniális szerintem. (Még régebben kipróbáltam egy edzésen a felhúzást így végezve, és 5kg-val emeltem többet, mint a korábbi rekordom. Most viszont inkább az 5-6 ismétléses, illetve bizonyos céloknál és súlyoknál a 3 ismétléses maximumom fejlesztésén dolgozom. Tessék elolvasni a Nyers erőt :)) Ismét kitértem az érdekességek részhez, hjajj de szeretek mellébeszélni...

Vajon mi fújta össze a fizikumát? Nagy súly GYORS és KIROBBANÓ emelgetése!

A dinamikát, pliometrikusokat bevonva nem csupán egy újabb hatékony eszközzel bővítjük az eszköztárunkat, de könnyen kreálhatunk velük rövidebb, és kevésbé egyhangúbb edzéseket is. Alsó testre például még most is elcsodálkozom a "Litvinov edzések" egyszerűségén és nagyszerűségén. A "Litvinovokat" Dan John tette híressé, és alapjaiban annyit kell róluk tudni, hogy nevüket Sergey Litvinov-ról és az ő edzéséről kapták:

• elől guggolás 180kg-val, 8 ismétlés
• 75 másodperces - 400 méteres futás azonnal a guggolás után
• ezt megismételni összesen háromszor

Azok a bajnoki virgácsok nem csak kegyetlenül erősek, kirobbanóak de elég masszívak is.

Természetesen ez a teljesítmény egy elit atlétáé, és nem egy "hétköznapi harcosé", amilyenek mi is vagyunk, viszont az egyik módosított Litvinov edzés, a "Litvisprint" tökéletes lehet számunkra is:

• bármelyik "nagyobb" emelés, mint felhúzás, guggolások, kettlebell szakítás, emelés és lökés, sötöbö, a lényeg, hogy gyorsan el tudd dobni a picsába a súlyt és majd újra felvenni
• emelés után egy gyors ~30-50 méteres sprint

Edzésterv tekintetében sértően egyszerű, kegyetlenül nehéz, és kegyetlenül hatásos.

A kirobbanó erő nem csak abban segíthet minket, hogy megtanulhassuk a muscle up-ot, annál sokkal többet adhat. A Funkcionális edzés mesterfokon elég sokat szentel annak, hogy lebeszéljen a hosszútávfutásról, és rábeszéljen a sprintre. A Nyers erőben is annyit mondanak, hogy a futást inkább a regenerációd elősegítésének céljából végezd, és lehetőleg rövid távon.
Eszméletlenül rühellek futni, és maximum 2km-t vagyok hajlandó, és akkor is stopper nélkül, mert ha mérem az időt, akkor feltétlenül ki kell köpnöm a tüdőmet. Sprintelni viszont imádok, erről tudom is, és tapasztaltam is, hogy sokat ad az általános erőnlétemhez, a lábam erején is érezhető, valamint hihetetlenül jó TÖRZSGYAKORLAT.

Remélem sikerült elgondolkodtatnom titeket, nekem speciel ihletem támadt írni egy Metálozott Testek edzéstervet ezzel az edzésfilozófiával :)
Ne feledd: HARDER, BETTER, FASTER, STRONGER!

Szép estét!
Samu

Darky, azaz Jahn Geri barátom találta még ki ezt a kihívást, amit csak "medvebaszónak" becéznek. Üzenem neked, hogy challenge accepted! ;)

Jelenlegi statisztikáim:

Húzódzkodás: 3x3, BW 31%
Tolódzkodás: 3x6, BW 45%
Egylábas guggolás: 3x2, BW 17%

Nah igen, eddig nem nagyon feküdtem rá az egylábas guggolásnál a terhelés növelésére, de ez most jó motiváció lesz erre. Induljon hát a medvegyilok, havonta frissítem a statisztikát mostantól.

Szép napot!
Samu